udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3
találat
lapozás: 1-3
Intézménymutató:
Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa
1990. január 11.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar szakos hallgatóit 1984-től kényszerítették arra, hogy Erdélyen túli, színromán vidékeken tanítsanak. 1984-ben a 29 végzősből 20-at, a következő három évben /1985-1987/ valamennyi végzőst román vidékre nevezték ki. Két évfolyam /1985, 1986/ hallgatói írásban tiltakoztak a minisztériumnál, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsánál és a pártközpontnál, de tiltakozásukat válaszra sem méltatták. E két évfolyam hallgatói közül többen megtagadták azt, hogy távoli vidékeken tanítsanak, román iskolákban. Akik megtagadták a kihelyezés elfogadását, azokat nem lehetett állami intézményhez felvenni. Többen munkások lettek, alkalmi munkából éltek, illetve külföldre távoztak. Néhány példa, mi lett a sorsuk: Szilágyi Gizella virágot árul a kolozsvári piacon, Rózsa Hajnal szövetkezeti bedolgozó Kolozsváron, Vargha Zsolt 1986 óta kosárfonó Nagyszalontán. Hasonló sors várt a tanárképző magyar hallgatóira. A magyar iskolákba pedig román tanárokat neveztek ki. /Dobra Judit tanár: Helyzetkép - rétegfelvételben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./2001. február 20.
1968. nov. 9-én megalakult Kolozsvárt a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa nevű bábszerv megyei szervezete. - 1968 végén a kolozsvári egyetemisták háromnyelvű (román, magyar, német) diákművelődési folyóiratot indítottak Echinox címmel /Gaal György: Kolozsvári kronológia. Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./2005. április 5.
A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./
lapozás: 1-3